A közmegegyezés szerinti valóság a világnak csak egy parányi része ahhoz képest, amit egy ember valóságosnak érezhet. Az egész univerzumról alkotott képünk csak érzékelés, észlelés. Tények nincsenek, csak értelmezések, avagy a valóság különböző módokon való dekódolása. Egyedül a lét, ami valódi, és a pillanat. A világ olyan, amilyennek látjuk. Nem az a dolgunk, hogy megítéljük ezt. Egyszerűen csak vegyük tudomásul, hogy így működik. Mert valaki így működteti… De vajon ki? És miért? Ezekre a kérdésekre keresik a választ az ifjú diák, Nathanael történetén keresztül az előadás alkotói. A fiatal csapat E.T.A. Hoffmann A homokember című művét alapul véve hozta létre sajátos audiovizuális összművészeti utazását egy közösen megalkotott képzeletbeli világba, ahol minden lehetséges, és semmi sem biztos.
Nathanael élete gyökeresen felfordul, amikor egy házaló barométerárus képében felismerni véli gyermekkorának megrontóját és apja gyilkosát, a rég eltűnt Coppelius ügyvédet. Az ügyvéd figurája Nathanael elméjében egyezik a gonosz Homokemberével, akivel kisgyerekként gyakran riogatták. Ezt a gyermekkori traumát próbálja feldolgozni egész életében. Úgy érzi, a hatalmába kerítette valami sötét hatalom, amely a végső pusztulás felé taszítja őt. Menyasszonya, Clara és barátja, Lothar minden erejükkel megpróbálják jobb belátásra bírni, ám Nathanael egyre mélyebbre süllyed látomásai örvényeiben, míg végül szinte teljesen elrugaszkodik a valóságtól. Nathanael azonban minden képzelgését valóságként éli meg, alternatív világokat teremtve ezzel magának. E párhuzamos dimenziókban találkozik a való életben őt körülvevő személyek alteregóival, így visszafogott szerelmének buja hasonmásával, Olimpiával is. A lány elcsábítja és a misztikus Coppelius kezére játssza, akinek a fiú eladja lelkét. De kicsoda Coppelius? Talán az ördög, vagy egy tanító vagy talán saját maga?
Létezik-e objektív valóság? Félelmeink, gondolataink, tehetségünk magunk teremtjük, vagy külső hatások okozzák őket?
Ezekre a kérdésekre keresik a választ az ifjú diák, Nathanael történetén keresztül az előadás alkotói.
Átdolgozta: Biljarszki Maxim és Orosz Ákos
Írta: Orosz Ákos (E.T.A. Hoffmann nyomán)
Játsszák: Gyöngy Zsuzsa, Lendváczky Zoltán, Patkós Márton, Zsótér Sándor
Fény, hang, vizuál: Biljarszki Maxim
Logó: Sandra Poliakov
Díszlet: Biljarszki Maxim és Orosz Ákos
Fordította: Barna Imre
Külön köszönet: Braczkó Csilla, Domokos Balázs, Gergely-Farnos Lilla, Dr. Karsai György, Rónai Domonkos
Rendezőasszisztens: Klopfer Alexandra
Rendező: Orosz Ákos
Az előadáshoz is háromlépcsős színházpedagógiai program kapcsolódik középiskolás osztályok részére.
Bővebb információ: Füsi Anna szinhazpedagogia.mozsarmuhely@gmail.com
Az előadás időtartama: kb. 100 perc szünet nélkül
A Független Színművészetért Alapítvány és az Art Cavea színház közös produkciója.
Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy előadásunkban olykor erős fény- és hanghatásokat alkalmazunk!
Fotók: Orosz Ákos, Kállai-Tóth Anett
"A Mozsárban az a jó, hogy nem az számít, ki vagy, honnan jöttél, vagy hová tartozol, hanem, hogy mit szeretnél csinálni."
A Mozsár egy igazán friss színházi tér, ettől energiája könnyed, elvárásoktól és előképektől mentes. Színészként egy ilyen térben úgy érzem, azt teszek, amit akarok, nincsenek szabályok, nem kötik a kezem régi színház-illemek, szokásjogok. A körülöttünk dolgozó csapat profi és kedves. Családias a légkör, amiben itt dolgozunk. A közönség is úgy ül, hogy a szemükbe tudok nézni, egyesével hallom a nevetésüket. Szeretek ilyen "közelről, közelre" játszani.
A Mozsárban első pillanattól otthon és befogadva éreztem magam. Ebben a kis színházban minden megvan, ami az alkotáshoz kell, még olyan lehetőségek is, amikre a működtetők talán még nem is gondoltak:)
A Mozsár Műhely vagány. Menő. Biztonságos. Nyitott. Nagyon új. A legjobb helyen, a "Pesti Broadway-n". Szerencsés, aki betér. Pláne, ha még játszhat is!
Sok lehetőség van benne.