Bevállalós egy óra a férfiakról. Meg a nőkről. Meg a kettőről együtt. Szóval a szexről. Vagy annak hiányáról. Meg arról, hogy nem vagyunk már húsz évesek, de azért még jól tartjuk magunkat, és jó lenne tudni, mi felé rohanunk. Versek dalok, monológok azokról a dolgokról, amikről amúgy csak sutyiban…
“32 éves koromra elértem, hogy nem kell férfihorkolásra elaludni és gyereksírásra kelni, nem dől be a lakáshitelem és nem kell lakógyűlésre se járnom, nem csal meg a férjem, nem kell befektetési tanácsokat hallgatnom sem rettegnem, hogy elbocsájtanak a munkahelyemről. Ja, és megtanultam elengedett kézzel biciklizni. Azt hiszem, boldog vagyok!”
Ebben az egyórás előadásban négy harmincas éveik elején, közepén járó nő vall saját magáról, női mivoltáról, az életükben fontos és kevésbé fontos szerepet játszó férfiakról, szexről, gyerekvállalásról, öregedésről, a biológiai ciklus megélésének gyötrelmeiről.
Az előadás hangneme őszinte, szókimondó és ironikusan humoros, néha kissé zavarba ejtő, az irodalmi megfogalmazás igényével.
Írták: Szirmai Melinda és az E-Mancik Színházi Manufaktúra
Dalszövegek: Máthé Zsolt és az E-Mancik Színházi Manufaktúra
Zene és zongorakíséret: Nyitrai László
Előadják: Dobra Mária, Sárközi-Nagy Ilona, Szirmai Melinda, Tarr Judit
Rendezte: Máthé Zsolt
Az előadás az E-Mancik Színházi Manufaktúra által jött létre.
Az interneten vásárolt jegyeket nem szükséges kinyomtatni, telefonkészülékről is elég bemutatni a belépést követően !
A Mozsár Műhely vagány. Menő. Biztonságos. Nyitott. Nagyon új. A legjobb helyen, a "Pesti Broadway-n". Szerencsés, aki betér. Pláne, ha még játszhat is!
A Mozsár Műhely nekem egy olyan hely, ahol nem csak teret, de eszközöket is kaptam ahhoz a munkámhoz, ami máshol, másképp talán nem valósulhatott volna meg. Köszönöm!
A kisebb méretű, családias hangulatú, nem annyira színházszerű terekben jobban érzem magam. A Mozsár is ilyen. A belváros legszebb részén van. Jó itt rendezni. Sok lehetőség van benne.
